Tételek+érdekességek

Angliában az iparban minőségi változások mentek végbe, a kézműipart a gyárakban folyó tömegtermelés váltotta fel. A manufaktúrákban az egyszerű munkamegosztás során elemeire bontották a munkafolyamatokat. A termelés eszközei a gépek lettek. Míg régebben ezeket a gépeket a víz vagy a szél hajtottam, most a gőz lett a legfontosabb energiaforrás. A gépek és a gőz átalakította a munkahelyet, amely új üzemformát eredményezett, a gyárat. A közlekedés forradalma lehetővé tette a nyersanyag, és az áruk gyors szállítását, megszületett a termelőeszközök piaca, s kifizetődővé vált a gépgyártás.

v     A föld polgári tulajdona

v     Tőke áramlik a mezőgazdaságba

v     Megszűntek a föld közösségi használatának maradványai

v     Háromnyomásos gazdálkodást felváltja a vetésforgó

v     Megnőtt az állatállomány

v     Rendszeres trágyázás

v     A mezőgazdasági termelés gyorsabban nőtt mint a lakosság

v     Hitelszervezet- 1694- Angol Bank

v     Ipari munkásréteg kialakulása

v     Gyarmatok kifosztása

v     Olcsó teherszállítás

v     Anglia sziget volta

A gépesítés a tömegfogyasztási cikkek előállításában kezdődött, a textilipar vált az angliai forradalom fő iparágává. Előbb a fonást gépesítették, majd megjelentek a szövőgépek, a textilipar alapanyaga leginkább a gyapot lett.

A gőz hajtóerejét a hellenisztikus kortól ismeri az emberiség. A gépek meghajtására azonban csak a tökéletesített változat volt alkalmas, amelyet James Watt szabadalmaztatott. A kibontakozó ipari forradalom megkövetelte a szállítás és a közlekedés fejlesztését. Mac Adam mérnök tervei alapján műutak épültek, ám a vízi szállítás még mindig olcsóbb volt, így a 18.század vége a csatornaépítés jegyében telt el.

A vassínt ismerték, s állati vagy emberi erővel csilléket húztak rajta. Nagy fejlődés volt, mikor Stockton és Darlington között megépített sínpályán végighaladt a Stephenson gőzmozdonya. A vasútépítés nagy jelentőséget adott a gőzgépnek, illetve piacot teremtett a szén és a vas számára.

Fulton a gőzmozdonyt megelőzve bemutatta az első működőképes gőzhajót. Megindult a hírközlés is, Morse föltalálta a vezetékes távírót. Új ugrás a gépek előállításának gépesítése volt. Igaz, hogy kézi szerszámokkal gyakorlatilag bármilyen szerkezetet előállítottak, de lassan és drágán. A gépgyártásban a forgácsológépek játszottak nagy szerepet. A vasútépítés és a gépgyártás nagy tőkét igényelt, így a könnyűipari befektetések nehézségekbe ütköztek. A fölhalmozott hatalmas összegek a nehéziparba áramlottak. Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát, Anglia világhatalomra tett szert. Az ipari forradalommal együtt járt a lakosság növekedése, a falusi és városi lakosság aránya megváltozott a város javára. Megjelentek a mezőgazdasági gépek, javultak a higiénés viszonyok, s mindezek hozzájárultak a demográfiai robbanáshoz.

A városi tömegcikkek eljutottak a falukba, és tönkretették a falusi kézműipart. A mezőgazdaság és a falu egyre kevesebb munkást igényelt, így a megélhetés nélkül maradt emberek bérmunkások lettek. Az új ipari központokban azonban nem mindenki talált munkát. Nem voltak olyan törvények, amelyek a munkás jogait védték volna, így ha nem volt megrendelés, a munkás azonnal az utcára került. A munkabérek a létminimum alatt maradtak, az általános szabadságjogok védelmében Angliában mind a munkások, s mind a vállalkozók szervezetbe tömörülését törvényben tiltották. A 8-10 éves gyerekek is nemritkán dolgoztak sötét alagutakban akár napi 14 órát, s a nyomor és létbizonytalanság volt jellemző.

Akadtak munkáspapok pl.: Johann Wichern vagy Adolf Kolping, akik maguk köré gyűjtötték a család és otthon nélkül kallódó ifjakat, s szállást és ellátást biztosítottak . Angliában a canterbury-i érsek vezette bizottság kérte föl Robert Owent, hogy dolgozzon ki nyomorenyhítő módszereket. Owen arról volt nevezetes, hogy saját üzemében igyekezett emberhez méltó körülményeket teremteni, korlátozta a gyermekmunkát, öregek számára otthont alapított.

Owen megkísérelt olyan termelőegységeket létrehozni, ahol mindenki birtokos és munkás.

A francia Saint-Simon hasonló utat javasolt, tanítványai később vallási szektát alapítottak. S az ugyancsak francia Fourier ( falanszterét ) is hasonlókat javasolt.

Hármójukat utópistaként szokták emlegetni, amely arra utal, hogy elképzeléseik megvalósíthatatlanoknak bizonyultak, mert figyelmen kívül hagyták a piac törvényeit.

A polgárság különböző politikai irányzatai, a konzervatívok és liberálisok nyíltan vitatkoztak arról, hogy milyen politika a leghasznosabb a gazdasági élet számára. A képzettebb munkások tudtak írni és olvasni, felismerték, hogy milyen erő rejlik a szervezettségben, így szakszervezeteket alkottak és küzdelmet indítottak a szavazati jog megszerzéséért. 1836-ban önálló alkotmányjavaslattal, charterrel léptek föl. A kibontakozó tömegmozgalmat chartizmusnak nevezték. Ez nagy erőlelépés volt a demokrácia kialakulásában. A munkások politikai tapasztalatokat szereztek a parlamentáris intézmények működéséről, megtiltották a nők és a 10évnél fiatalabb fiúk föld alatti foglalkoztatását, s korlátozták a nők és a fiatalkorúak munkaidejét is.

A társadalmi igazságosság megvalósítását célul kitűző szocialisták a munkásokat forradalomra hívták föl.

Auguste Blanqui a teljes politikai egyenlőséget tűzte ki célul, s cél érdekében a diktatúrát is megengedhetőnek tartotta.

Louis Blanc elsőként hirdette meg a munkához való jogot, és követelte hogy az állam gondoskodjon a munkanélküliek foglalkoztatásáról. Bízott abban, hogy az általános választójog bevezetésével a társadalmi betegségek is gyógyíthatók.

Proudhon a tőkét lopásnak minősítette, és a kistermelők társadalmáért lelkesedett.

A forradalmi munkásmozgalom kialakulásáért és fejlődésére a legnagyobb hatást Karl Marx és Friedrich Engels gyakorolta. Marx a történelmet osztályharcok történetének minősítette. Szerinte a kapitalizmus pusztulásával megvalósul az osztály nélküli társadalom. Marx és Engels célul tűzte ki az államhatalom meghódítását, Marx nézeteit a Kommunista Kiáltványban tette közzé.