Tételek+érdekességek

A középkor gazdasága

A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli újításokat hozott a 11-12. században kiteljesedett.

                 Nehézeke

                  Szügyhám

                  Borona

                  Patkó

                  Kétnyomásos rendszer

                  Háromnyomásos rendszer

A növekvő és biztosabb termés csökkentette az éhínségeket, a jobban táplálkozó emberek szervezete így könnyebben ellenállt a betegségeknek. Európa lakossága az ezredfordulótól a 13.századig a kétszeresére emelkedett. A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el, az addig lakatlan területeket vették birtokba, tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé.

A mezőgazdaság árutermelés felesleget hozott, s mindez elősegítette a városok kialakulását. A polgár megkötöttség nélkül rendelkezett tulajdonával.

A városi önkormányzat fő jellemzői:

                 Szabad bíróválasztás

                 Bíráskodás

                 Saját adószedés

                 Saját igazgatás

                 Szabad plébános választás

Ezeket a jogokat pénzzel, és harcok árán lehetett megszerezni a város birtokosától. Közösségeik megszervezését a távolsági kereskedők kezdték meg, személyük és áruik biztonsága céljából gildékbe tömörültek.  A 11.században a kereskedők telepeihez sokan csatlakoztak, akik között egyre nagyobb számban voltak a kézművesek. A kereskedők vezetésével szervezett közösségekbe, ún. kommunákba tömörültek érdekeik védelmében.

A városokat fallal vették körül, így az utcák szűk sikátorokká alakultak, s mivel nem volt csatornázás, a népesség ki volt téve a különböző járványoknak.

A város vezetését (főbírói vagy polgármesteri tisztségeket) a patríciusok tartották kezükben, akik a távolsági kereskedők közül kerültek ki. A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották, akik szakmánként céhekbe tömörültek. A céhak érdekvédelmi szervezetek voltak. Később a céhek gazdasági funkciót is kaptak.

 Gazdaság: A céh tagjainak létfenntartására jött létre, egy szűkös piaci körülmények között, emiatt:

                 Fellépet a kontárok (nem céhtag iparos) ellen.

                 A céh saját tagjainál is szabályozta a termelést.

                 Előírta - a nyersanyagot, a munkaidőt, a segédek számát, termék mennyiségét, minőségét, árát

                 tiltotta a reklámokat és az egymás termékócsárlását

                 Tiltotta a munkamegosztást

                 Tiltotta a kereskedőknek való dolgozást, emiatt a műhely maga a bolt volt.

                 Korlátozta az iparűzők számát

Politikai: A céh általában részt vett a városvezetésben, ahol pedig iparos város volt ott maga a céh irányított. (Augsburg, Nürnberg)

Katonai: A céh egyben polgárőrség és városi milícia szerepet is betöltött, tagjai a város védelmében is szerepet vállaltak.

Az árutermelés és pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést hozott.

A vízimalmot számtalan területen sikeresen alkalmazták:

                 Gabona őrlése

                 Fák fűrészelése

                 Kovácsok fújtatóját hajtották vele

                 Kalapácsaikat hajtották vele

                 A textiliparban a posztó tömörítését a kallómalmokkal végezték.

 A 15. századra a céh válságba kerül Nyugaton a megnőtt keresletet nem tudta követni, emiatt bezárkózott, szigorításokat vezetett be a mesterré válás folyamatában (kötelező vándorévek, műremek (mestermű), kötelező vendéglátogatás). A 14. századtól megjelenik a konkurencia a szétszórt manufaktúra. Ez a felvásárlási és kiadási rendszert alkalmazta: a kereskedő felvásárolta a nyersanyagot, majd ezt a paraszti háziiparral dolgoztatta föl, majd pedig a készterméket egy más helyen felárral értékesítette, ez átmenet volt a bővített árutermelés irányába.

A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem a luxuscikkek szállítását bonyolította

        Levantei (kelet): Földközi-tenger keleti medencéjében, Egyiptom, és Szíria partvidéke.

v                               Interkontinentális

v                               Luxusjellegű (fűszer, festék, illatosító, cukor)

v                               Nyugat-Európába szállítanak, onnan nemesfémet cserébe

v                               A 11. századtól kezdve az itáliai városállamok kezdték ellenőrizni a kereskedelmet. Kezdetben Pisa, majd 1291-tõl Genova, majd 1380-tól Velence. Sajátos hajótípusa a Caracco.

          A hanyatlás a 16-17. században érzékelhető a török előrenyomulás miatt.

        Hansa-szövetség. Ennek a fénykora a 13-14.századra tehetõ ekkor több mint 200 város tartozott ide (Bréma, Danzig, Riga)

v                               Tömegfogyasztási cikkekkel kereskednek (gabona, fa posztó, hering, prém stb.)

v                               Nyugatra szállítanak, onnan iparcikkeket kaptak (posztó, fegyver, szerszám)

v                               Sajátos hajótípus: Kogg

A hanyatlás a 16.század folyamán kezdõdik el, ez köszönhetõ az Atlanti-kereskedelemnek és a Holland konkurenciának

Észak-déli szárazföldi út (Rajna völgy, Köln, Frankfurt). Itt híres vásár a Champagne városok vására. A kereskedõk szövetsége a gilde (olyan, mint a céh). 1291 Genova megnyitották az Észak-déli hajóutat. Ekkor jelenik meg a hitelélet, uzsorások megjelennek (bancon: pénzváltó asztal).

A középkor technikai forradalma

                 a vízimalom: Ez már a római korban is ismert volt, de akkor csak gabonaőrlésre használták, úgy hogy a fürdők lefolyóira építették. Az új találmány a 11. században a bütykös tengely volt, ami képes volt a forgómozgást egyenes vonalú mozgássá alakítani. Így a vízimalom alkalmassá vált fujtatók meghajtására, érczúzók működtetésére, kallózásra (kendertörés), cérnáló malmok működtetésére. Ekkor terjedt el a felülcsapó vízimalom: erre felülről vezették a vizet. Elterjedésére jellemző, hogy Angliába a Domesday Book-ban 5000 vízimalom volt megemlítve.

                 szélmalom: Szíriából a keresztesek hozták át a 12. században. Nem nagyon terjedt el, mert folyamatos egyirányú szélre volt szüksége. Csak Franciaországban, Angliában, a Német Alföldön volt jelen, mert itt állandó nyugati szél fújj.

                 szén: Ez is jelen volt, de nem ez volt a legfontosabb. A 13. században megjelent a feketekõszén, de ez nem tudat kiszorítani a faszenet.

                 Vas: A vasolvasztás Dél-Németországban jelentős volt, itt alakult ki a magas kohó, vagy német kohó, ebben több vasat tudtak olvasztani, a fujtatókkal magasabb hőfokot tudtak elérni, emiatt jobb minőségű vasat, acélt tudtak előállítani. Itt ezeken a telepeken alakultak ki a hámor-ok: olyan vertikum, ahol a vasolvasztó mellé települtek a kovácsüzemek. Központok: Augsburg, Nürnberg.

                 Fonalkészítés: Itt Itáliában a 12-13 században megtelepült a selyemkészítés. Központjai: Firenze, Milano (posztógyártás), Siera, Lucca. Itt vízzel hajtott cérnázó malmokat telepítette, amelyek fölváltották a rokkát és a guzsalyt.

                 Fegyvergyártás: 11-12. századra Európában elég jó minőségű acélt tudtak előállítani, emiatt megjelentek a teljes lovagi páncélzatok. Központok: Dél-Németország, Hispánia (Toledo), Észak-Itália. Puskapor eredetére 3 elmélet van, miszerint vagy Kínából, vagy Arab országokból, vagy Európából származik. A lényeg az, hogy az Európaiak kezdték el hadászatban használni. Első ágyút az angolok a Crecy csatában 1346 használták. A 15-ik századtól kezdett megjelenni a puska, amit kezdetben villára állítottak és kanóccal hoztak működésbe (muskéta). A 17. században váltak csatadöntő eszközökké

                 Textilipar: A 12. századtól Kínai átvétellel terjedt el a vízszintes szövőszék, vagy a pedálos szövőszék. A pedál használata lehetővé tette a fonal keresztirányú mozgatását. Ekkor kezd férfi mesterséggé válni, ebből alakult ki a takácsmesterség. Iparvidékek: Flandria, Flín föld (német, holland)

 14. századtól caracco (hajótípus, amit Genova fejlesztett ki.), iránytű, óra (gátlószerkezetes óra), szemüveg, távcső. 1450-ben Guttenber Meinzi nyomdája lesz az utolsó nagy találmány. A 15. századra hosszú idõre megszakad a fejlődés, a 18. századig nincs jelentõs technikai előrelépés. A termelés bővüléséért a munkaszervezési fejlődés gondoskodott (szétszórt manufaktúra, központi manufaktúrák).

                 A 14. században demográfiai katasztrófa következett be (pestis, 100 éves háború), emiatt Európa lakossága 75 millióról 45 millióra csökkent.

                 Megtorpant az agrárfejlődés: a háromnyomásos gazdálkodás után nem sikerült új vetési formát találni, egyre gyengébb földeket műveltek, emiatt csökkent a hozam, emiatt egyre több legelőt törtek fel, állatokat télre le kellett ölni, hiszen nem volt hol tartani őket, tavasszal gond volt a trágyázással, a szántással, megint csak csökkent a hozam, csökkent a kereslet az ipar iránt emiatt:

                 A céhek bekeményítettek: Ellen álltak mindenféle újításnak. Például: 1588 Lee atya feltalálta a kötőgépet, de a királynő utasítására felégették a találmányt.

                 A természettudományok nem fejlődnek (egyház miatt)

      A tőke a kereskedelemre figyel, ide áramlik inkább.